Tegnap ment a TV-ben ez a szép és egyben szomorú film. Nem, nem én nem akartam megnézni! Amikor bekapcsoltam a TV-t és láttam, hogy Jack éppen megnyeri a jegyet a hajóra ki is kapcsoltam. Majd valamilyen kísértésnél fogva mégis visszamásztam a TV elé. "Jaj, az a baj, hogy ennek a történetnek nem jó a vége. Szomorú!" - gondoltam magamba. De akkor se lehetett volna rávenni, hogy keljek a TV elől. Így hát végignéztem, ahogy a Jack és Rose megint egymásba szeretnek. Végignéztem ahogy Jack minden erejével próbálja megmenteni Rose-t és vegül ő hal meg. A néni (aki egykor a fiatal Rose volt) is fokozza a drámát, hisz eszünkbe jutatja, hogy a Titanic egy igaz történet. Nem sírtam, hisz nem szoktam a filmeken, de bennem maradnak. ott motoszkálnak a fejembe. Ez a film is.
Igazából érdekelnek a vele kapcsolatos dolgok és információk. Mondjuk tragikusak az adatok. Például miután elsüllyedt a Titanic, 20 csónakból csak egy fordult vissza, ahoz a rengeteg emberhez akik a Titanic elsüllyeséde után a vízbe kapálóztak. Pedig ezek a csónakok nem voltak tele, még fértek volna be emberek. Az egy csónak ami vissza fordult, az későn, hisz a vízbe került 1500 emberből, csupán 6-ot tudtak megmenteni, mert a többiek már halottak voltak.
Engem még a zenéje is meghat. Nem tudom, ki hogy van vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése